Utastárs került (Az utastárs, a szudáni népszavazás,a fegyverek és a négerek)

Végre valahára, sóhajtottam fel nagy megkönnyebbülten - amikor Előd bejelentette, hogy ő is eljön velem Afrikába. Ez az utóbbi napok legjobb híre számomra. Mert egyéb nem sok jóval kecsegtet a rádió, a televízió és az "internyet". Hamarosan, január 9-én Dél Szudán népszavazást tart, amelyben a tartomány függetlenségéről döntenek. Ez egyben annyit is jelent, hogy valószínű, az északi arabok lakta többség nem hagyja annyiba azt, hogy a legfejlettebb és vízben-halban-vadban leggazdagabb tartománya csak úgy se perc alatt leváljon az ország területéről. Vagyis kemény háborúnak nézünk elébe. Ez egyben azt is jelenti, hogy el kell ismerjem, igaza volt Bolek Mohamednek amikor azt írta nemrég: Dél-Szudán és Uganda határvidéke 10%. Vagyis 90% az esélyünk, hogy likat lőnek a fenekünkre február közepén. De felfoghatjuk úgy is: hurrá, van 10 kőkemény százalék esélyünk, hogy élve és épen megússzuk a Dél-Szudáni kalandot.Mindenképpen a cél az, hogy a golyókat ki kell kerülni és élve eljutni a visszafele tartó útvonalon legalább Khartoumig.

U.i Az idén nem tartoztam az Angyal kedvencei közé. Azt kértem két másik dolog mellett, hogy legyek néger. Hát - én tükörbe néztem Karácsony reggelén, de sehogy se lettem néger, de még kreol se. Éljen a fekete cipőkrém... mert lehet az lesz a végső megoldás.